Hurkát enni a vásárcsarnok pecsenyesütőinek egyikében, miközben a zöldségeket nézegető tömeg úgy hömpölyög a kenyérmorzsás asztalok előtt, mint a világvárosok metróinak emberáradata, csak mindez kicsiben. Mire az ember lenyel egy falatot a finom, majoránnával bőven fűszerezett hurkából, addig kicserélődik a hagymát és zellert válogatók osztaga. Egy harapás az ecetes almapaprikából és a nyugdíjas néni után már egy szabadidőruhás orvosfeleség pakol szoláriumozott kezeivel zsenge kelbimbókat a szatyrába. Aztán mire a hurkazsírral összemaszatolt papírtálcát a maradék kenyérrel letöröljük, ismét mások vonulnak az asztalsorok között.
.jpg)
Szalonnát sütni Égervölgyben. Minden a helyén van. Terméskő tűzrakóhely, ami körül egy nagyobb társaság is elfér. Hideg, tiszta patak, amiben a hűlni betett borosüveg mellett egy jókora rákot találtunk egyszer. A tóban pár évvel ezelőtt még pontyokat is láttunk a gátról. A sült szalonna, hagyma, alufóliában parázsba tett krumpli illata, a fák alatt elfogyasztott étel a nomád életmód hangulatát lopja a társaságba. Pedig a város egy lépésre van, de ebben a völgyben már a Jakabhegy romlatlan vadsága kezdődik.
Zsíros kenyeret kérni egy nyári estén a Hangulatban és kiülni a kerthelyiségbe. Mert igazán jó zsíros kenyeret nem lehet bárhol kapni. De ott, azon az embermagas sövényekkel határolt teraszon, alkoholistákkal és részeg egyetemistákkal körülvéve, hallgatva a pénznyerő gépek zaját, a biliárdgolyók koccanásait, átitatódva a dohányfüsttel, egyszóval ott a kocsmai miliőben mindig csodálatosan jóízű zsíros kenyérrel lehet kiegészíteni azt a pár korsó sört. A sövényen kívül a Petőfi utca nyugodt sötétje, a Hargita utca balatoni sétányt idéző, dísznövényekkel körülvett családi házai növelik a házi disznózsír, a hagyma és az előző napi kenyér zamatát.
Babgulyást és túrós palacsintát enni a Csillag étterem körülbelül az 1971-es évet idéző termében. Ott, ahol a pincérek név szerint ismernek minden törzsvendéget, és az ételt is ennek megfelelő jelentőséggel osztják számukra. A babgulyás bősége, a palacsintát jóllakott kígyóvá dagasztó töltelék nehezen engedi vissza a város déli forgatagába a betérő vendéget. Az ember legszívesebben kezdené elölről a rendelést. Ám fennáll a veszély, hogy ha még egy rántott gomba-rizs-tartár kombinációt is elfogyaszt, akkor már csak arra lesz ereje, hogy a bejárat melletti sarokban összetolja a faragott székeket és elnyúljon rajtuk egy hosszabb pihenésre. Egészen vacsoraidőig…
Egy megerőltető mecseki biciklitúra után fasírozottat és kovászos uborkát falatozni a Mandulásban. Leülni egy faasztalhoz, és a táplálék-kiegészítők, mindenféle vitaminitalok helyett elővenni a hátizsákból a jó borsos, fokhagymás, barnára sütött húspogácsákat, az áttetszően zöldre kovászolódott uborkát, melynek leve szertefröccsen a harapáskor, és így megterítve, küszködve az elgyötört izmok ellenállásával birtokba venni az egész avarillatú erdőt.
Az eddig felsoroltakban tulajdonképpen nem is az evés a lényeg. Őszintén.
Utolsó kommentek