Csütörtök 18.00 órától gyűltek össze Malomvölgyben azok a kutyások, barátok, ismerősök, szimpatizánsok és tiltakozók, akik a vasárnap lelőtt Viszki kutyára emlékezve egy búcsúztató sétát tettek a tó körül. Azon a helyen, amit Viszki kutya annyira szeretett, most egy csendes, körülbelől százfős menet rótta le a tiszteletkörét, elbúcsúztatva Viszkit, akitől vasárnap a puskás szabálysértő (igen, prejudikálunk!) elvette az életet.

A csoport elején az egyenruhába öltözött Pécsi Speciális Mentők haladtak segítő kutyáikkal, mögöttük vizslk, labradorok, juhászkutyák, keverékek. Volt aki pórázon, egy nagyon ifjú eb egy kis idő után a gazdi karjaiban.

Körbeérve a tó körül, a csoport megállt a gátnál, ahol Viszki gazdája egy szál rózsával búcsúzott elvesztett társától.

Kökény felé, a tóprti fák fölött pedig ezekben a percekben láthatóvá vált egy szivárvány ív, emlékeztetve az ittmaradottakat Paul C. Dahm gondolataira:

"Valahol a Mennyország és a Föld között létezik egy hely, amelyet Szivárvány Hídnak neveznek. Ha egy állat, aki nagyon közel állt valakihez a Földön, örökre elmegy, a Szivárvány Hídhoz kerül. Legelők és dombok zöldellnek mindenütt, ameddig a szem ellát. Kedvenceink itt egész nap játszhatnak és futkározhatnak. Mindenük megvan: rengeteg ennivaló, friss víz, ragyogó napfény. Sosem fáznak, nyugalom és béke veszi körül őket. Minden állat, aki beteg és öreg volt, visszanyeri egészségét és fiatalságát, a sérült, béna állatok újra épek és erősek, pont mint amilyennek emlékeinkben látjuk őket."

Nyugodj békében Viszki, ott, valahol a Szivárvány Híd túlsó oldalán.