Nagyanyám 1896-ban született, életének 88 évéből 84-et élt a mi XX. Századunkban és egészen a haláláig nagyon jól érezte magát ebben a modernizálódó korban is. Kedvelte a televíziót, kedvenc autója a régi, kereklámpás Mercedes volt.
Régimódi volt viszont a háziasszonyi teendők terén kialakult felfogásában. Miután egész életében háztartást vezetett (először cseléd, majd évtizedekig HTB minőségben), szigorúan ragaszkodott bizonyos szokásokhoz. Majdnem mindennap járt piacra, hogy a főzéshez friss dolgokat vásároljon. Emlékszem, a ’70-es évek végén is hozott még a Búza téri „kispiacról” élő csirkét, ami sorsa bevégeztét a konyhaajtó kilincséhez spárgázva várta.
Nagyanyám a piacon alkudozott a kofákkal, a silány, fonnyadt, vagy kukacos portékát leszólta. Addig nem vásárolt, amíg a neki leginkább megfelelő alapanyagokat jó áron meg nem találta. Képes volt hangos szóváltásba keveredni az árusokkal, ha többre tartották a gyümölcsöt-zöldséget, mint amennyit ő gondolt.
Nem használt levesporokat, ételízesítőket, konzerveket és adalék vegyszerekkel turbósított krémeket. Amit ebédre-vacsorára készített, mégis jellegzetesen az az étel volt, amit minden családban úgy hívnak: a nagymama főztje. Az igazi csirkepaprikás igazi nokedlivel, főtt marhahús tormaszósszal, zsenge tavaszi zöldségleves, szilvakompót.
24 éve nincs közöttünk. Néha eszembe jut, hogyan érezné magát, ha mostanság – 112 évesen – végigtipegne egy bevásárlóközpont polcai között, ahol szinte semmi nem hasonlít az általa készített finomságok alapanyagaira. Mirelit zöldségek, felfújt kaliforniai paprika, sápadt és kicsi tojás, aromák és dresszingek. Ráadásul egyes hiper-mega-ultra és egyéb marketekben csak hármasával, ötösével, tízkilójával tudna csak megvásárolni bizonyos alap élelmiszereket. Kedvenc alkudozóhelyén, a vásárcsarnokban sem érezné már feltétlenül jól magát. Nagybani piacon vett fóliasátras zöldségek mázsái, idénygyümölcsök pofátlanul drága kínálata kiszorítja a maguk kis zöldségét, otthoni gyümölcsök pár kilóját, igazi sárga tojást, házi túrót áruló, szerény illedelmességgel kínáló (többnyire idősebb) árusokat.
Valószínűleg csak egyetlen egy kofaasszonynál tudna jól vásárolni nagyanyám. A pecsenyesütők előtt árusít mindig szép, egészséges zöldségeket. Néha, mikor rántott csirkemájat,vagy véres hurkát reggelizem Göttlinger mamánál, elnézem, ahogy szöszmötöl, rendezgeti a karfiolokat, répákat, egyebet. Ha esetleg a káposzta levelei fonnyadtak, csiga-rágottak, levágja őket, hogy a portéka a legjobb formáját mutassa. Így az áru mindig kifogástalan, a kért súlymennyiséghez pedig mindig ad egy plusz répát, vagy még pár fej hagymát. Nem mondja, hogy legalább két kilót tessék venni, inkább grátisz ad kicsivel többet.
Utolsó kommentek